Beszélgetés Dr. Elena Stylianouval 

Készítette: Hegedűs Máté, Sipos Sára és Toma Rebeka Léda Dr. Elena Stylianou rövid bemutatás 

Dr. Elena Stylianou a European University Cyprus Művészeti Tanszékének docense, valamint a Nicosia Municipal Arts Centre (ResearchGate, 2025) igazgatója, amely a Pierides Alapítvánnyal működik együtt. Kutatási és kurátori tevékenysége a fotográfia története és elmélete, a modern és kortárs művészet, valamint a múzeumi és kurátori gyakorlatok területein folyik. Stylianou számos művészeti kiállítást kurált Cipruson, és társszerkesztője több fontos művészeti témájú írásnak is, például a Contemporary Art from Cyprus: Politics, Identities and Cultures Across Borders (Stylianou & Demetriou, 2021), Ar(t)chaeology: Intersections of Art and Archaeology, illetve Museums and Photography: Displaying Death (Stylianou, 2018). Kutatásainak középpontjában állnak a kortárs művészeti gyakorlatok, a művészeti identitás, a közösségi kezdeményezések, a kulturális örökség és a fenntarthatóság témakörei. 

Interjú 

Sára: Ahogy olvastam az életedről és a munkásságodról, láttam, hogy rengeteg mindennel foglalkozol: tanítasz, kutatsz, művészetet kurálsz… Arra lennék kíváncsi, hogy mi inspirál téged a munkádban? 

Elena: Hogy mi inspirál? Ez nehéz kérdés. Először is, a fő kutatási területem a fotográfia, így a munkám nagy része a fotográfiai gyakorlatok és a kortárs művészet kapcsolata körül forog. A legfőbb inspirációs forrásom tehát maga a kortárs művészet és a művészeti gyakorlatok. Ezekből merítem a kutatási témáimat és kérdéseimet, de a kurátori munkámban is ezekből indulok ki. 

Ami a kurátori tevékenységet illeti: én vagyok a NIMA, egy ciprusi kortárs művészeti központ igazgatója. Amikor átvettem ezt a pozíciót, a legnagyobb inspirációt a helyi művészeti közösségek jelentették – főleg az, hogy mennyi embernek nincs igazán hangja. Fiatal művészek, queer alkotók, nők… A NIMA egyik fő célja és víziója az, hogy ezeknek a hangoknak teret adjon. 

Jelenleg főként ciprusi kortárs művészetnek adunk helyet – ennek fő oka az anyagi korlátokban keresendő. Nagyon jó lenne nemzetközi együttműködéseket is szervezni, de egyre kevesebb a támogatás. Szóval a művészeti gyakorlatok jelentik számomra a legnagyobb inspirációt. Amikor műterem-látogatásokat teszek – amit a kutatásaim miatt is gyakran csinálok –, mindig lenyűgöz, mennyire kutatásalapú és társadalmi, politikai, gazdasági kérdésekkel foglalkozó munkákat látok. Ez az, ami igazán inspirál. 

Máté: A ciprusi művészeti színtérről lenne kérdésem. Ha egy dolgot kellene kiemelned, ami a kedvenced a ciprusi kortárs művészetben, mi lenne az? 

Elena: Szerintem az, hogy mennyire aktívak. Nagyon inspirál, hogy mennyire elkötelezettek a saját közösségeikben, és mennyire beleállnak társadalmi kérdésekbe – felemelik a hangjukat. Ez a fiatalabb generáció művészeinek nagy erőssége Cipruson. Azt is szeretem, hogy mennyire kísérletezőek. Nem feltétlenül különbség, de van egyfajta eltérés az idősebb és a fiatalabb generáció között: a fiatalabbak sokkal bátrabbak, nem érdekli őket annyira, hogy a végeredmény esztétikus vagy „szép” legyen. Inkább a folyamatról szól minden, és sokan szeretnék megkérdőjelezni a meglévő struktúrákat, narratívákat. Szóval szerintem ez az igazi erősségük. 

Máté: Ez lehet, hogy hasonlít a magyar művészekre is. 

Elena: Tényleg? Nálatok is így van? 

Máté: Igen, néha nem a szemnek kellemes, hanem az üzenet a lényeg. 

Elena: Igen, szerintem ez egy nagyon élénk, vibráló közeg. Akkor is érzed, hogy valami történik, ha nem tudod pontosan, mi az. 

Léda: Engem az érdekelne, hogy van-e most valami izgalmas projekted, amin dolgozol, vagy amit nagyon vársz. 

Elena: Mindig csinálok valamit, sőt, általában egyszerre több dolgot is. A NIMA-nál most egy új kiállításon dolgozom, aminek a témája a víz. 

Most zártunk le egy textil- és szövés témájú kiállítást, amiben azt vizsgáltuk, hogy milyen ereje van ennek a művészeti ágnak. Most épp ennek a kiállításnak a kiadványát készítem elő. Közben pedig, ahogy említettem, a következő kiállítás a vízről fog szólni. 

Engem főleg a víz sötétebb oldala érdekel – hiszen Ciprus egy sziget, körülötte víz, ez adja magát. De engem az is foglalkoztat, amikor a víz veszélyt jelent, például amikor emberek átkelnek a tengeren. Vagy amikor a víz akadály, nem pedig összekötő elem. Vagy amikor a víz sötét, és nem látod, mi van a tó mélyén. Szóval a víz, mint titkok, sötét vagy nehéz történetek, akár a halál szimbóluma, vagy maga a sziget nehéz múltja – ezek érdekelnek most. 

Általában is érdekel a halál témája. Eleni, aki korábban beszélt, említette, hogy dolgozunk közösen halál témájú projekteken, de engem már régóta foglalkoztat, hogyan jelenik meg a halál a múzeumokban, és milyen etikai kérdéseket vet fel. Vagy például a halál a fotográfiában, vagy a fotográfia „halála” – ez már inkább filozófiai kérdés. Ez egy állandó kutatási területem. 

Léda, Máté, Sára: Nagyon köszönjük a válaszokat! 

Elena: Én is nagyon köszönöm! 

Irodalom 

Stylianou, E. (2018). Museums and photography: Displaying death. Routledge. 

Stylianou, E., & Demetriou, L. (Eds.). (2021). Contemporary art from Cyprus: Politics, identities and cultures across borders. Bloomsbury Publishing. 

https://www.researchgate.net/profile/Elena-Stylianou 

#ELTEPPK #Erasmus+ #E+ICM #ELTEICM #ELTEPPKIPPI #NetWorkShop #Cooperation #Intercultural #Interculturalpsychologyandeducation #Highereducationresearch #Multiculturaleducation #LifelongLearning #Inspiration #InternationalProjects #Teamwork #Diversity #Innovation