Márton Gábor Csaba a Dr. Szabó Mónika díj 2022-es díjazottja. A társadalmi befogadást színház pedagógián és aktivizmuson keresztül gyakorlatba helyező szakmai pályájának összefoglalása után, ezúttal Szabó Mónihoz és az ELTE PPK IPPI-hez való kötődéséről beszélgettünk.
Gyarmati Zea demonstrátor írása
Dr. Szabó Mónika 2020 március 3-án hunyt el súlyos betegségben, halálának első évfordulóján alapították volt kollégái a társadalmi integráció és nemi egyenlőség érdekében kifejtett aktivista tevékenységért járó, róla elnevezett díjat, melyet idén először osztottak ki.
A színházi nevelés és a művészetek iránt már elkötelezett diákként Márton Gábor Csaba az egri mozgókép BA-ról érkezett az ELTE PPK Interkulturális Pszichológia és Pedagógia mesterszakára (a szak ma Társadalmi befogadás tanulmányok néven működik). Csaba itt, az IPPI-n ismerte meg Szabó Mónit tanáraként, és később is kölcsönös érdeklődéssel követték egymás szakmai pályájának alakulását: többször találkoztak az egyetemi éveket követően is, közös érdeklődésük színterein, konferencián, képzésen vagy épp tüntetésen. Dr. Szabó Mónika a halála előtti utolsó időszakban megkereste a MáSzínház Gábor által rendezett, Apák fiai című darabjával kapcsolatban. Azt mondta, nem szeretne úgy meghalni, hogy nem látta az előadást. Ez a megkeresés kitörölhetetlen nyomot hagyott és egyben rendkívüli elismerést jelentett Márton Gábor Csaba számára.
Szabó Móniban a “végtelen nagy tudás és alaposság pikírt humorral és lazasággal” párosult - mesélte Márton Gábor Csaba, szerinte a feminizmushoz való viszonyulását is ez jellemezte. Az oktató és a diák egyaránt aktív szerepet vállalt a nemi egyenlőségért folytatott harcban. Az ELTE-re kerülésekor már a Melegség és Megismerés érzékenyítő program aktivistájaként tevékenykedő Gábort sokban inspirálta az újszerű feminista gondolkodás. “Sosem kérkedett tudásával, sosem tiltott vagy erőszakoskodott, de pontosan tudta jelezni, hogy milyen szempontokra érdemes odafigyelni”. Egyetemi évei után részt vett a Közélet Iskolája kritikai pedagógiai képzésén is, ahol a feminizmus kapcsán épp Dr. Szabó Mónika tartott egy előadást. A témában, Így néz ki egy feminista címen, laza stílusban vezetett blogjának is olvasója volt. Állásfoglalása és szemléletmódja nagy hatással volt rá. Ez a szemléletmód, amit Márton Gábor Csaba magával vitt, és amit nem csak Szabó Mónihoz, de az egész IPPI-hez köt. Gábor maga is LMBTQ aktivista, 2011 óta foglalkozástartó a Melegség és Megismerés programban, gyerekekkel és tinédzserekkel beszélget egy olyan világ reményében, ahol egyszer boldogan alapíthat majd családot.
Az IPPI-s szemléletmód inkább egy tudatállapot, állandó tudatosság azzal kapcsolatban, hogy mennyire sok minden lehet egy ember megnyilvánulásai, tettei mögött. Ha egy gyerek neveletlen, udvariatlan vagy egyenesen bunkó egy színházi foglalkozáson, annak millió oka lehet, nem ragadhatunk le az elsőnek felmerülő magyarázatoknál, sztereotípiáknál. Ezek tudatában, az IPPI-n elsajátított látásmódnak köszönhetően kezdte Márton Gábor Csaba bátrabban használni meglévő eszközeit és jobban odafigyelni, hogy aki nem érzi magát jól vagy biztonságban, az megkaphassa a megfelelő támogatást. A MáSzínház keretei között színházi nevelési szakemberként értelmileg akadályozott emberek kreatív és szociális képességeinek fejlesztésén dolgozik, a foglalkozások során létrehozott színdarabokat pedig rendszeresen mutatják be a nagyközönségnek, iskolákban vagy kulturális központokban is. A MáSzínház kommunikációs vezetőjeként nagy szerepet vállal a program népszerűsítésében és a következő előadások megvalósításában is, ezáltal nem csak direkt módon segíti a fogyatékossággal élők integrációját, de a tipikus fejlődésű nézők körében végbemenő indirekt sztereotípia csökkentő folyamatok létrejöttében is fontos a munkája.
Részlet az Apák fiai c. darabból. Forrás: https://mas-zinhaz.hu/
A színház adott volt, de az ELTÉ-s képzés során állt össze a kép, hogy a színházon keresztül olyan csoportokhoz tartozó emberek történeteivel szeretne foglalkozni, akiknek van valamilyen adottságuk, ami miatt rendszeresen hátrány éri őket. Tanulmányai megerősítették abban, hogy a színház egy használható eszköz e hátrányok csökkentésében, hiszen történeteket mesélhetünk el, amelyekkel lehet kapcsolódni és biztonságos a fiktív hősnek segíteni, vele átgondolni olyan kihívásokat, amikkel egyébként maga a gyerek is küzd a saját életében. Egyfajta “védőfalként” működhet a színház. Néhány évvel ezelőtt Márton Gábor Csaba már kurzust indított az IPPI-n, Pálos Dórával oktatták, hogyan lehetséges a társadalmi érzékenyítés művészeti eszközökkel, valamint az Úton konferencia meghívott előadója is volt. Az egyetemi előadói tapasztalatok kapcsán megjegyezte, hozzá a gyakorlat sokkal közelebb áll az elméletnél, és mindig az az ember és helyzet érdekes, ami épp van - elképzelései és szándékai ennek függvényében folyamatosan alakulnak és talán ez az, ami a kutatói munkától elválasztja. A tapasztalati tudásszerzés jellemzi a lexikális helyett. Míg a Nyitott Kör Egyesületnél dolgozott színházi nevelőként terepgyakorlatra is mehettek hozzá az IPPI diákjai.
Dr. Szabó Mónika emberi és szakmai kvalitásai számos diákjára gyakoroltak nagy hatást, így a róla elnevezett díjat kiérdemlő Márton Gábor Csabára is. Gábor szakmai tevékenységéről a díj kapcsán már korábbi cikkünkben beszámoltunk, ezzel a portréval és díjazottunk történeteivel tisztelettel emlékezünk az IPPI egykori alapítótagjára, volt oktatónkra és kutatónkra, Mónira.