Az IPPI születésnapja alkalmából lehetőségem adódott interjút készíteni Sulyok Vikivel, aki 2015 és 2017 között járt az ELTE Interkulturális Pszichológia és Pedagógia mester szakára, majd kis kihagyás után 2020-ban szerezte meg a diplomáját. Jelenleg számtalan területen tevékenykedik. Cikkeket ír, interjúkat ad, több szervezetnél aktivista és ügyvivő, valamint ezekhez kapcsolódóan nemzetközi kapcsolatokat is ápol.

Viki ma úgy gondolja, hogy élete legjobb döntése volt, amikor az IPPI mellett döntött. 35 évesen és 3 diplomával kezdett neki a mesterképzésnek, mert különösen megragadta a szak nyitottsága és elfogadó szemlélete. 

Az IPPI mester képzése azonban Viki számára érdekes előadásoknál és egy újabb diplománál jóval többet nyújtott. Ugyanis itt kapott végre választ a saját szexualitásával kapcsolatos kérdésekre. Viki aszexuális és aromantikus volt egész életében, de a megfelelő ismeretek hiányában csak 36 évesen adatott meg számára, hogy előbújhasson azzal az identitással, amivel valóban azonosulni tud. Ugyan már ekkor is voltak kapcsolatai queer körökben, de az aszexualitás társadalmi reprezentációjának hiányában korábban nem is merült fel benne, hogy önazonosságát ebben keresse. 

Bár ekkoriban itthon az LMBTQ+ közösség már számos szervezettel képviselte magát, aszexuális közösség még nemigen létezett. Viki a Facebookon talált egy kis csoportot, ahol megismerhette más aszexuális spektrumon lévő emberek történeteit, míg korábban aszexként a saját tapasztalataival egyedül maradt a többségi társadalomban. A közösség fontosságát ebben látta meg. Viki extra energiát fektetett bele, hogy megtalálja azokat az utakat, ahol hangot adhat saját magának és a spektrumon lévő embereknek. Viki kezdeményezése volt egy aszexuális egyesület  létrehozása, ami rövidesen hivatalos keretek között is megvalósult: 2018 -ban bejegyzett egyesületként megalakult a Magyar Aszexuális Közösség, melynek egyaránt célja képviselni tagjait és tájékoztatni mindenki mást. 

Vikinek az IPPI értékes ismereteken túl érdekes kapcsolatokat is adott. Hallgatók és tanárok mellett a szakon keresztül sok olyan embert ismerhetett meg, akik az interkulturális vagy civil szférában tevékenykednek. Viki hangsúlyozta azt is, hogy aktivista munkáihoz nagyon jelentős hátteret adtak itteni tanulmányai. Olyan fogalmakat, nyelvezetet, tudást kapott, melyek révén nem csak saját, hanem mások helyzetét is új fényben tudja szemlélni. Az itt tanultak révén egyfajta türelmet is kapott mások felé. De a mindennapi aktivista tevékenysége során az ellenhangokkal és az előítélet szította gyűlölködéssel szemben is az itt megszerzett társadalomtudományi eszköztárral képes kiállni. Viki határozottan úgy látja, neki az “interkulti” abban is sokat segített, hogy ezt az aktivista lendületet kiégés nélkül továbbra is fenn tudja tartani. Amit bizonyít, hogy a Magyar Aszexuális közösség alapító tagjaként részt vesz a Szimpozion egyesület munkájában, jelenleg az LMBT szövetség ügyvivője és az LMBT Történeti Hónap programsorozat egyik szervezője is. 

A Magyar Aszexuális Közösség és azon belül is elsősorban Viki gyakorlatilag 0 forintból és külső támogatás nélkül megszervezte idén az első Aszex Pride-ot itthon. Ezzel nem csak az összetartozás érzését tudták erősíteni, de publicitást is kaptak, ami fontos a reprezentáció szempontjából. Viki célja a közösség aktív megjelenítésével több, mint csupán a politikai vagy jogi színtereken való láthatóság elérése. Hiszen a társadalom szövetét kellene megbontani ahhoz, hogy az emberek valóban megértsék és elfogadják a aszexuális spektrum teljes skáláját. Szomorú tapasztalat, hogy még az egyébként elfogadó és nyitott emberek is számtalan félreértéssel és mikro agresszióval fordulnak a közösség felé. 

Számos elfoglaltsága mellett Viki az Élő Könyvtár programnak is része, melynek keretében az aszexualitás tapasztalati szakértőjeként kiscsoportos beszélgetések keretében válaszol a szakterületébe eső kérdésekre. Azt is kiemelte, hogy a PPK-ra is szívesen veszi a meghívást egy élőkönyves beszélgetésre, így a gyökerekhez visszatérve ő is tudna adni az egyetemnek a saját szaktudásából. 

Ő maga vált egy olyan példaképpé, ami neki a saját előbújásakor még nem adatott meg. A fiatalok hozzá mennek oda a Pride-on, hogy megöleljék, mert látták, hogy ő miként ad hangot az LMBTQ+, és azon belül a sokszor elhanyagolt aszex közösségnek. 

Az aszexualitás reprezentációjának jelentőségét illetve hiányát ő is a saját bőrén tapasztalta meg és ez motiválta, miközben rengeteg befektetett munkával létrehozott egy olyan biztonságos közösséget és teret, ahol mindenki megkaphatja azt a segítséget, azt az információt, azokat a válaszokat, amik neki segítenek a saját identitását felfedezni és megérteni. Viki számos interjút is adott már. A Magyar Aszexuális Közösség megtalálható a közösségi médiában is. Honlapjukon anonim kérdező platform is található. Informatív, remekül szerkesztett és érdekes tájékoztató füzeteik szintén nagyon hasznos információkkal szolgálnak mindenki számára. 

Viki a mai napig sokszor ajánlja az IPPI-t másoknak, ha tovább akarnak tanulni és a vele készült interjúkban is hangoztatta, hogy milyen sokat adott neki ez a képzés. A mostani diákokat pedig arra biztatja, hogy ha tehetik, még ha csak a mindennapokban is, de álljanak ki a kisebbségek mellet! Képviseljék azokat az értékeket, amelyekben hisznek vagy amiket éppen itt az IPPI-n, a képzésük keretein belül szereztek.

Kaposvári Fanni vagyok, a szeptemberi szemeszterben kezdtem tanulmányaimat az ELTE PPK Társadalmi befogadás tanulmányok szakon. Az Interkulturális projekt nevű kurzus keretén belül, a PPK 20. születésnapja alkalmából lehetőségem adódott Petróczi-Sánta Zsuzsannával, volt interkulturális pszichológia és pedagógia (IPPI) mesterszakos hallgatóval egy interjút készíteni. A beszélgetés nagyon jó hangulatban telt és mind emberileg, mind szakmailag egyaránt sokat adott nekem. 

Korábbi tanulmányait tekintve Zsuzsa a pedagógia és az andragógia alapszakokat párhuzamosan végezte el, de a szíve mindig is a pedagógia felé húzta. Szabad léleknek vallja magát, így az oktatásnak is inkább a kötetlenebb formái állnak hozzá közel. Ebből adódóan vonzotta a kérdés, hogy vajon hogyan lehet a nonformális kereteket között jól működő, játékos oktatást egy formális intézmény keretei közé beemelni. Mindenféleképpen szerette volna még tovább fejleszteni magát és folytatni tanulmányait, de nem tudta pontosan, hogy melyik területet válassza. Elgondolkodott a BME-n meghirdetett szervezetfejlesztés szakon is, de végül az IPPI-re esett a választása, mert az alapszakos tanulmányai során már megismert PPK által képviselt és közvetített értékek, a minőségi oktatás és az emberközpontúság számára is kiemelten fontosak. Hogy megbánta-e? Egyáltalán nem. Már a PPK is, de az IPPI különösen olyan megértésközpontú szemléletmódra tanította, amivel később ki tudott tűnni a munkatársai közül. Ezen túl a képzésben kiemelkedőnek tartja, hogy nem a lexikális tudás elsajátítása a fő szempont, hanem az életre való felkészítés. A kurzusokon tanult meg igazán jól csapatban dolgozni és itt volt lehetősége megtapasztalni, hogyan kell a különböző típusú, személyiségű emberekhez alkalmazkodni. Ez a munka világában szintén előnyére vált, hiszen a rugalmasság és simulékonyság elengedhetetlen az ő szakmájában. 

Zsuzsa a mesterszakra való jelentkezés előtt és a szak végzése közben több helyen is önkénteskedett. Az Útilapu Alapítvány átmeneti gyermekotthonában nehéz hátterű szociokulturális csoportból jött gyerekeknek tartott különböző logikai, készségfejlesztő foglalkozásokat.  A Hősök Tere Alapítvány nyitott szemléletmódot nyújtott neki, emellett rengeteg szociálpszichológiai ismeretre tett szert a velük való munkája során, amit a későbbiekben hatékonyan tudott alkalmazni. Önkéntes tevékenységet végzett a Láthatatlan Egyetem keretein belül is, amit saját egyetemi tanulmányai után is folytatott. A Láthatatlan Egyetem gyakorlatorientált, azonnal hasznosítható tudást nyújtó képzéseket tart életvezetési témákban, amik gyakran kimaradnak a hagyományos felsőoktatásból. Ez a terep olyan volt Zsuzsinak, mint egy „játszótér”. Lehetett próbálkozni különböző módszerekkel és nem volt baj, ha hibázott, hiszen ezáltal lehet fejlődni. 

A mesterképzés elvégzése után hosszas álláskeresés következett, körülbelül fél évig kereste a helyét. Egy dologban biztos volt, hogy lelkileg nagyon megterhelő szociális munkát nem szeretne végezni, viszont valamilyen formában mégis segíteni szeretne az embereken. Az első állandó munkahelye ehhez az elképzeléshez illeszkedett, ugyanis egy VIII. kerületi átmeneti gyermekotthonban töltött el pár hónapot nevelőként. Azonban még mindig érezte a hívást a tréneri szakma felé, így váltott - egy ismerősön keresztül talált rá egy junior tréneri pozíció.  Ez a kezdő vállalkozó cég nagyon kicsi létszámmal működött, összesen négyen dolgoztak itt. Zsuzsinak viszont ez jó lehetőséget adott a tapasztalatszerzésre, először irodai, adminisztratív feladatokat végzett, később már részt vett tréningek vezetésében is. Ebben nagy segítségére voltak az IPPI-n elsajátított készségek, kiemelten az, hogy megtanult csapatban dolgozni.  

Ezt követően szervezetfejlesztési tanácsadóként helyezkedett el az MKB Banknál. Itt igen nagy teret adtak neki és sokrétű munkát látott el. Tartott soft skill tréningeket, benne volt tehetség programokban és onboarding folyamatokban (új belépők köszöntése, első oktatás, beilleszkedés segítése) is. Ezek között volt olyan, amit ő szervezett, de volt, hogy a program vezetőjeként volt jelen. Sokat kooperált a HR partnerekkel, a toborzó munkatársakkal és a vezetőjével is, aki pszichológusként nagyon támogató, befogadó környezetet biztosított mindenkinek. Zsuzsinak személyesen is sokat segített abban, hogy jobban menjen a hibázás. 

Ez követően a Profiles Internatinal Hungary-nél dolgozott fél évet, ahol az egész cég szervezetfejlesztéssel foglalkozott. HR managerként pedig a SalesAutopilot IT cégnél dolgozott két éven át. Ezen a munkahelyen fele-fele arányban foglalkozott toborzással és a már meglévő kollégák fejlesztésével. 

Felmerül a kérdés, hogy milyen kihívással kellett Zsuzsinak szembenéznie. A saját vállalkozása indításánál két út volt előtte. Vagy egy konkrét dolog speciális szakértője lesz, vagy pedig egy generalista hozzáállású szakember, aki nem biztos, hogy mélyrehatóan tud egy bizonyos problémában segíteni, azonban minden témában tud vezérfonalat nyújtani. Végül az utóbbit választotta, bár természetesen saját szakterülete továbbra is meghatározó a szemléletmódjában. A humán együttműködés, ezen belül is a konfliktuskezelés kiemelten fontos számára, és a csoportokon belüli diverzitást mindig igyekszik szem előtt tartani. Ez egyértelműen az IPPI-n elsajátítottakkal hozható összefüggésbe. 

Így született meg a Konfliktusszelídítő nevet viselő saját brandje. Zsuzsa együttműködés fejlesztéssel foglalkozik, aminek keretén belül cégeknek és magánszemélyeknek is tart különböző tréningeket, ahol a soft skillek szerepe a hangsúlyos.

A vállalkozása beindítása előtt nem csak munkái töltötték ki az idejét. Mindeközben elvégzett egy hivatalos, posztgraduális mediátori, illetve egy tréneri képzést is, mert szerette volna a már meglévő alap tudását és gyakorlati ismereteit kiegészíteni, soft skill-jeit továbbfejleszteni. Elméleti tudását modellek megismerésével bővítette, gyakorlatát pedig konkrét technikák elsajátításával szerette volna még magasabb szintre emelni. 

Munkájában szereti a megtanult modelleket használni. A személyiségtesztek például adnak egyfajta tükörképet arról, hogy az adott pillanatban egy személyről mit tudhatunk, és hogy milyen területeken van szüksége fejlődésre. A tréningek tervezése során a csoport összetételétől függ, hogy milyen modelleket használ. Annak különösen örül, hogyha a résztvevők a maguk preferenciái alapján formálják a tréninget és ő inkább csak egy „terelgető” szerepet vesz fel. 

Jövőbeli tervei között szerepel, hogy kiköltözik Bécsbe, és valamilyen szervezeti pozícióba (moodmanager, ombudsperson) helyezkedik el. Ezekre a pozíciókra Bécsben vannak speciális továbbképzések, amik lassan Magyarországra is kezdenek bejönni, és Zsuzsát ezek nagyon foglalkoztatják.

Zsuzsa ma már egy személyes brandet tudhat a magáénak. 

Az IPPI megtanította arra, hogy minden adandó lehetőséget meg kell ragadni. Arra biztat mindenkit, hogy ne féljen új dolgokat kipróbálni, hiszen őt is az egyetemen tanultak, az önkénteskedés során szerzett gyakorlatok és a sok munkatapasztalat juttatta el oda, ahol most tart. 

Egy közel kétezer fős nógrád megyei faluban nőttem fel a kilencvenes években. Nagyon egyértelmű gyerekkorom volt. Azért az egy sportágért rajongtam, ami elérhető volt. Azon a hangszeren tanultam, amit tanítottak, és ha elköltözött a tanár, simán lecseréltem a citerát orgonára. Azt az idegen nyelvet választottam, amire átképezte magát az iskola egyszem orosz tanára. A vallásom az volt, mint mindenki másnak (14 éves koromig meg voltam arról győződve, hogy bár vannak reformátusok, de biztosan az ország határain kívül élnek, nálunk annyira zsigerileg katolikus volt mindenki) - és azokkal jártam egy osztályba, akik a faluban éltek. Magyarokkal, cigányokkal. Együtt fociztunk, kéziztünk, később üldögéltünk péntek esténként a falu központjában. Ők jöttek napszámba, nekik adtuk oda a kinőtt ruhákat, bútorokat. Nem a cigányoknak. A falubelieknek. Amíg Budapestre nem költöztem, ismeretlen fogalom volt számomra a társadalmi befogadás. Felesleges.

A fővárosba 14 évesen kerültem, kollégiumban éltem négy évig. Burokban. Most az Instagram tölti be azt a funkciót, amit akkor, a kilencvenes évek végén az osztályban, vagy random társaságokban szemtől-szemben kapott meg az ember - ridegen, szűrők és filterek nélkül: ítéletet arról, menőnek számítasz-e a fogyasztási szokásaid alapján. És bár az Apáczaiban mindennek nem volt jelentősége, a városba kiszabadulva egyre gyakrabban szembesültem az eltérő megítéléssel. Majd az egyetemi évek alatt az otthoni családneveket felidézve jutott először eszembe, hogy milyen naivan éltünk. Nem csak mi, gyerekek, akiknek igazából mindegy a másik neve, bőrszíne, vallása (ennyi idősen a bántó mondatainkat szinte kivétel nélkül otthonról hozzuk), de a szüleink is. Aki be akart illeszkedni, annak volt hová.

Az egyetemen ezért identitáskutatással kezdtem foglalkozni. Hogyan határoz meg minket mindaz, amit csomagban kaptunk, és amit átrendezhetünk, kipakolhatunk, majd újra be - a csomag tartalma nem igazán változik. Mennyiben definiál minket és mennyiben másokat, amikor hozzánk viszonyulnak?  

Akár különös véletlennek is gondolhatnám, ha hinnék az ilyesmiben, hogy illetlenül sok évvel az első diplomám megszerzése után, amikor már egészen messze kanyarodtam az egykori kutatási témámtól, random események láncolataként ismét ez a téma jött szembe. 

Páll Gáborral beszélgettem, aki 2017-ben végzett a társadalmi befogadás mesterszakon. Gábor vendéglátóipari szakközépben érettségizett, így talán nem túlzás azt állítani, az útja nem nyílegyenesen vezetett az IPPI-hez, de kevesen találják meg a hivatásukat kamaszként. Mostanra azonban egyértelmű, hogy bármilyen hepék és hupák bukkantak is fel ezen az úton, megtalálta azt, amit keresett. És ebben nagy szerepe volt az interkulturális szaknak. 

Ahogy engem is anno, a gimnáziumi évek alatt egy kedvezményes HVG-előfizetés indított el a politológia felé, Gábort is középiskolai olvasmányélmények (Thomas Gordon: PET, A.S. Neill: Summerhill)  terelték a neveléstudomány irányába. Szándékosan nem tanárképzés volt a célja - sokkal inkább érdekelte a hogyan kérdés, semmint a mit. Ez a fókusz az alapszak idején sem halványodott. Az Illyés Sándor Szakkollégiumban eltöltött évek során számtalan kortársát volt lehetősége tanítani, velük közösen ledönteni tabukat, megcáfolni prekoncepciókat, megélni a társadalmi kérdéseket és megtanulni, hogy tetteink milyen következményekkel járhatnak, milyen hatást érhetünk el. Ezek a tapasztalások, valamint az alapszakon szerzett pozitív benyomások, amiket interkulturális szakos oktatókról szerzett, segítettek neki eldönteni, hogy ezen a mesterszakon szeretné folytatni tanulmányait. 

Itt kinyílt a világ - köszönhetően egyrészt az Erasmus+ képzéseknek, de annak is, hogy a képzés során mindenféle vélemény megjelenhetett. Az oktatók alapvető empátiával viszonyultak minden oldal felé. Így nem csak a politikai korrektség köpenye alá beférő értelmezéseket ismerhették meg a hallgatók. A világ megismerésének lehetőségét és a felfedezéshez szükséges biztonságot nyújtotta a szak. Ez a biztonságon alapuló szabadság az, amely segít nyitott gyerekeket nevelni, s Gábor is erre törekedett, amikor a diploma megszerzése után elhelyezkedett a Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítványnál.

Tréningeket, képzéseket szervezve adta tovább pedagógusoknak, ifjúságsegítőknek és szabadidőszervezőknek az interkulti szellemiségét. Hogy hogyan lehet a keretek kijelölésével szabadságot biztosítani? Hogyan lehet a nehéz körülmények között élő gyerekeket megerősíteni mentálisan, hogy könnyebben megtalálják a helyüket a társadalomban? Hogyan lehet fejleszteni a gyerekek érzelmi intelligenciáját, hogy később az eltérőt ne fenyegetésnek érezzék?

Néhány, az Alapítványnál eltöltött intenzív év után 2019-ben többedmagával tanuló csoportot hozott létre Dabason, hogy immár közvetlenül a gyerekekkel foglalkozva valósítsa meg régi álmát, egy demokratikus iskolát Magyarországon. A tanulócsoporttal pár évvel később csatlakoztak a Budapest School rendszeréhez, melynek első tanuló csoportjait 2015-ben hozta létre 7 elkötelezett szülő, majd 2020 óta már államilag elismert iskolaként vannak jelen 16 helyszínen. 

A Budapest School szellemisége a kezdetektől szimpatikus volt Gábor számára, hiszen azt az elvet képviselték az alapítók, amit ő maga is vall: a gyerekeknek a saját céljaikat, nem pedig egy központi direktíva által meghatározott célt kell elérniük. Ebben segítenek a mentorok/tanárok, a demokratikus döntéshozatal módszertana, valamint a természet közelsége, az újrakapcsolódás környezetünkhöz. 

De nem csak az azonos értékrend miatt érzi magát otthon Gábor a Budapest School tagjaként. A szakkollégiumban megtapasztalt közösségi megtartó erővel találkozott később a mesterszakon is. Az oktatók által biztosított családias légkör, az ebből fakadó bizalom, az erre épülő szabadság, melyek a Budapest School alapjai is, olyan értékeket jelent számára, melyeket büszkén ad tovább diákjainak. 

Örömmel vettem a lehetőséget, hogy interjút készíthetek egy volt IPPI-s hallgatóval. Dávid személyében egy olyan emberrel beszélgethettem, aki hittel tevékenykedik egy élhető világért. Célkitűzéseit igazán magaménak érzem. Magam is amiatt vagyok a karon, mert hiszek benne, hogy a társadalom tagjainak nem csak lehetősége, hanem kollektív kötelessége az elesetteken, a hátrányos élet helyzetben lévőkön segíteni. Hiszek benne, hogy a társadalmi rétegződés nem lehet születéskor determinált. Kell, hogy esély legyen a változásra. Hiszem, hogy az élet önmagában egy csoda. A születendő gyermekek életének értékmérése, a nekik való jogok biztosítása vagy azoknak korlátozása összeegyeztethetetlen egy igazságos, emberi méltóságot alapjognak vevő világgal. Egy újszülött későbbi teljes élethez való jogának függetlennek kell lennie bármiféle külső tényezőtől. Egy gyermek, aki a világ egyik -modern civilizációs felfogás szerinti- legszegényebb régiójában élő család gyermekeként született, talán magában hordozza azt a tudást, amire szükségünk van az előrelépéshez az élet bizonyos területein. Ő személyes indíttatásából fakadóan motiváltabb lehet arra, hogy megoldásokat keressen és találjon olyan globális problémákra, mint például, hogy hogyan állítsunk elő az embertelen léptékben felhalmozott szemétből energiát. Egy ilyen helyzetben felnövő gyermeket családjának szociális körülményei sok szempontból akadályozzák az ehhez vezető úton. Ezért kívülről kell esélyt adnunk neki arra, hogy ha szeretné, fedezze fel a benne rejlő tudást. Szerencsésnek érzem magam, ha megismerhetek olyan embereket, akik hisznek egy jobb jövőben, és megtalálják a módját, hogy ténylegesen tegyenek érte. Éppen ezért Dáviddal beszélgetni inspiráló volt. Szeretném röviden bemutatni őt és a tevékenységét, amit a Social Fiber Egyesületben végez.

Dávid Kolozsvárott él. Elmondása szerint a környező táj szemet-lelket gyönyörködtető szépsége hamar kialakította benne a természet tiszteletét és szeretetét. A tiszta levegőn történő mozgás, túrázás, sziklamászás, biciklizés, lovaglás és minden más sporttevékenység jótékony hatásában, értékében hisz. Ezt a szemléletet képviseli az Egyesületen belül is és az élménypedagógiát tekinti eszközének a fiatalokkal való kapcsolatában.

Személyesen is megtapasztalta az élete egy időszakában, hogy milyen az, amikor valaki valamelyest kiszorul az aktív tanulás lehetőségéből. És azt is, hogy a lemaradást behozni támogató környezet és megfelelő körülmények nélkül szinte lehetetlen. Dávid végül sikeresen folytatta tanulmányait. Az akkori otthon töltött időszakban, sétái alkalmával fedezte fel a Kolozsvár mellett lévő szegregátumot. Ennek a nyomortelepnek a látványa erősítette fel benne a társadalmi szerepvállalásra sarkalló hangokat. 

Patarét egy roma szegregátum. A szemétlerakó telepet és a szemétdomb lábánál élő körülbelül 2000 romát foglalja magában. Az itteni életkörülmények jó eséllyel egyenes úton vezetnek a többségi oktatásból, majd magából a társadalomból való kiszorulás felé. Dávid számára különösen fontos, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen részt venni az oktatásban. 

Amikor megfogalmazódott benne az érzés és a gondolat, hogy szeretne tenni valamit az oktatásból méltatlanul kiszorultakért, akkor még nem körvonalazódott meg benne tisztán a forma. A Social Fiber Egyesület az ő személyes motivációiból és folyamatos tapasztalásaiból nőtte ki magát. Alapítótársa Panek Zsuzsa volt, akivel közös célkitűzésként egy felelősségteljesebb és tudatosabb jövőt álmodtak meg. A kezdeti időszakban önkéntes alapon dolgoztak. Az első kezdeményezés, amelybe mindhárom pataréti közösséget sikerült bevonniuk, a Radio Pata online rádió volt. Koncerteket, divatbemutatókat, gyerekprogramokat, tehetségkutatókat szerveztek. Évek elteltével tudták elérni, hogy tudjanak az önkénteseknek és saját maguknak is értékelhető fizetést adni. Ebben az ERASMUS+ projektek voltak nagy segítségükre. Azóta egy pszichológus kolléga is csatlakozott hozzájuk, így ma már hárman vannak és minden döntést közösen hoznak meg. Dávid beszélgetésünk alkalmával igen beszédesen, magát „bohóc”-nak aposztrofálta. Ez is azt bizonyítja, hogy az adminisztratív és hierarchikus feladatkörök helyett mindig a lényegi esszencia, azaz a gyerekekkel való munka határozza meg a hozzáállást. A Social Fiber név választása, nem véletlen. Az Egyesület célja egy minél szélesebb körű, jól működő, szociális háló létrehozása, továbbá szeretnének más szervezetekkel együttműködni és tapasztalatot cserélni.

A Social Fiber Alapítvány ma már nem csak a pataréti roma fiatalokkal foglalkozik. Állami gondozásban élő gyermekekkel is kapcsolatban állnak, akiket táboros élményekhez juttatnak. Erre Dávid kifejezetten büszke, azt mondta az első általuk szervezett tábor mérföldkőnek számított a munkájukban és varázslatos élmény volt.  

Jelenleg is futó ERASMUS+ projektjük van a Deviszont Alapítvánnyal. Az általuk pártfogolt budapesti roma diákok és a patarétiek közösen átélt élményei és a közös célok újabb fejlődési lehetőséget biztosítanak. A Mentés Másként Pedagógia akciócsoport tagjaival is együttműködnek. Szeretnék idézni ennek a szerveződésnek a honlapjáról: „az oktatási rendszert érintő általános kérdéseket (pedagógusképzés, gyermekszegénység, szociális hátrány, inklúzió, rasszizmus, abúzus) egy-egy gyakorlati támponton, tanítási tapasztalaton, bevált módszeren keresztül közelítjük meg.” 

2022 márciusa óta csatlakoztak a Ukranian Brothers Fun Club tevékenységéhez, akik ukrán menekült gyermekeknek segítenek integrálódni a román társadalomba iskolán kívüli tevékenységek formájában.

Részt vesznek a Mumush Kids Camp nevű különböző hátterű gyermekek táboroztatását megcélzó komplex szemléletű projektben is.

A Social Fiber Egyesületnek célja, hogy szociális kapcsolataikat, tudásukat, lehetőségeiket, forrásaikat folyamatosan fejlesszék. Nem céljuk viszont túl nagyra nőni. Dávid a fenntartható fejlődésben határozta meg ennek mértékét, vagyis egy akkora alapítványban, amelynek irányítása még átlátható és nem csúszik ki a kezeik közül. Tudásmegosztásban, tréningek megtartásában látják az általuk kínált lehetőségek bővítésének esetleges távolabbi lehetőségeit.

Dávid pszichológia BA tanulmányai és az említett egyre erősebb motivációja mellett szeretett volna további pszichológiai, társadalomtudományos és szociológiai ismereteket is szerezni. Ezért ma is úgy érzi, hogy a PPK mesterképzésén jó helyre talált. Az IPPI legfőbb értékeiként a komplex nézőpontot és a sokszínűséget emelte ki. Elmondása szerint nagy hatással voltak rá a különböző kultúrák egymástól eltérő nézőpontjai és azok folyamatos találkozása a tanulmányai alatt. A tőlünk távol álló kultúrák jellegzetességeinek megismerése és a nézőpontjaikba való belehelyezkedés sokat fejlesztett a szemléletmódján. Dávid számára az elfogadás és megértés képessége és a kritikai gondolkodás fontos hozománya a szaknak. Fontos ajándékként gondol arra, hogy nagyszerű embereket ismerhetett meg a szaknak köszönhetően. Emellett a tanulmányaihoz köthető gyakorlatok és önkénteskedések által megismert szervezeteket emelte még ki, például a mintaként is szolgáló Világszép Alapítványt. 

Remélem, hogy sikerült inspirálnom Benneteket is Dávid és Kollégái csodás alapítványa és az értékes gondolatok segítségével. Hálásan köszönöm a beszélgetést!

Ági 20 éve él az artisták világában és az évek során mindvégig aktívan volt jelen, oktatott, dolgozott a szociális cirkuszban. Jelenleg az INspirál cirkuszközpontban dolgozik, emellett jóga és légtorna oktató Budapesten. Továbbra is gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozik a hét szinte minden napján, bár a szociális cirkusznak már néhány éve nem tagja.
Könnyed, laza videó beszélgetés során ismerhettem meg életének legfontosabb mozgató elemeit, tapasztalatait és további céljait. Ági 2016-ban végzett tanulmányaival az Interkulturális Pszichológia és Pedagógia Ma szakon.

A szociális cirkuszban aktívan dolgozott együtt a pesterzsébeti romákkal, a fóti menekülttábor gyermekeivel és a Hős utcai fiatalokkal. A Magyar Zsonglőr Egyesület koordinálása alatt 12-16 éves, többségében roma fiúkkal foglalkozott. Miért pont a szociális cirkuszt választotta? Mert itt az általa legkedveltebb eszközök és módszerek használatával valósulhat meg a társadalmi elfogadás és befogadás megerősítése és támogatása.

"A szociális cirkusz egy keveset hallott, szinte ismeretlen fogalom Magyarországon. Jelentése egyszerűen: a cirkuszi művészetek részvételen alapuló használata eszközként - a társadalmi integráció előmozdítására. A műfaj alkalmazási területei végtelenül változatosak. Erre számos példa van, elsősorban Nyugat-Európában, de azon kívül is megjelenik mind az öt kontinensen. A szociális cirkusz különböző hátrányos helyzetű csoportokkal dolgozik, akik lehetnek menekültek (pl. Jemen), szellemi és/vagy testi fogyatékos gyerekek (pl. Németország, Spanyolország), pszichiátriai betegek (pl. Csehország), bevándorlók (pl. Anglia, Olaszország), utcagyerekek (pl. Brazília, Honduras, Románia, Ruanda), börtönben lévők (pl. Olaszország), drogfüggők (pl. Németország), hogy csak a legjellemzőbb példákat említsük. A régóta tevékenykedő szervezetek már több évtizedes tudást halmoztak fel és eredményeik önmagukért beszélnek, így nem meglepő, hogy az elmúlt években folyamatosan növekedett az ezzel foglalkozó szervezetek száma. 

A téma szakemberei jellemzően egyrészt olyan zsonglőrök, akrobaták, bohócok és kötéltáncosok, akik ráéreztek a cirkusz világának integráló, fejlesztő és megtartó hatására, másrészt olyan szociális szakemberek, akik innovatív módszereket keresnek, és a cirkuszban találták meg az eszközt a kívánt változások előmozdítására. A cirkuszművészek és a szociális szakemberek tudása a műfaj fejlődése során összeforrt és mára létrehozta a gerincét ennek a fiatal és egyre növekvő diszciplínának.”(Szabó Márton)

Ági 2016-ban szakdolgozatát a szociális cirkusz alapértékeiről írta, melybe beépítette saját tapasztalatait is.
A mai szociális cirkusz módszere mintegy 15 év folyamatos kutatói és gyakorlati munkából fejlődött ki, és még mindig alakulóban van. Alapvető jellemzője, hogy túlmutat a cirkuszi készségek tanításán (Lafortune & Bouchar, 2011). A hátrányos helyzetű fiatalokkal folytatott munkának olyan alapértékekre és irányelvekre kell támaszkodnia, melyek a személyiségfejlődés és a felzárkóztatás szempontjából alkalmasak. A szociális cirkusz szemszögéből a hátrányos helyzetű egyének oktatásában és nevelésében a következő alapértékeket fontos szemügyre venni. Interkulturális tudatosság - A célcsoport kultúrájának, értékeinek és normáinak a tiszteletben tartása, illetve előítéletmentes hozzáállás. Ez a csoport jellemzőire és igényeire való ráhangolódást jelenti, szem előtt tartva a beilleszkedési folyamatot. Differenciálás - Az egyéni eltérések számbavétele. Mindenkinek azt kell biztosítani, amire a fejlődéshez szüksége van, így minden résztvevő jellemzőire és igényeire egyformán építeni kell. Módszertani sokrétűség – Célok meghatározása az egyéni eltérések alapján. A cirkusz páratlanul nyitott jellegű művészet. Sokfajta területe létezik, ezáltal mindenki találhat magának egy olyan ágat, melyben sokféle tevékenységre találhat lehetőséget. A cirkuszi módszerek széles tárházát szem előtt tartva fontos a különböző módszereket keverni, váltogatni és személyre szabni. Így lesz a szociális cirkusz alkalmas a résztvevők kultúrájának, értékeinek és normáinak megjelenítésére. Nyitottság és struktúra - A cirkuszi módszerek sokrétűsége és nyitottsága akkor tudja hatását legjobban kifejteni a hátrányos helyzetű egyének személyiségfejlődésben és felzárkóztatásában, ha az adott tevékenység meghatározott keretek és szabályok között zajlik. Olyan keretekre és szabályokra van szükség, amelyekben a cirkuszi foglalkozás tartalma hiánytalanul és pontosan megvalósulhat. Kooperatív tanulás - Párban vagy csoportban való munka. A közös cirkuszi gyakorlásban vagy az előadás készítésében egyenlő eséllyel vehetnek részt a hátrányos helyzetű egyének. A kialakuló interakciók, a segítés és az egymásrautaltság fejleszti a felelősségvállalást, a segítőkészséget, a kommunikációt és a szervezőkészségét. (Paquay, 2014) Aktivitás és alkotás központúság - Tevékenység-központú stratégiák. A tevékenység maga a fontos és ezért az résztvevők biztatása a tevékenységre, a tanulásra, az alkotómunkára, a kommunikációra, a változtatni akarásra, és saját céljuk megvalósítására (Lafortune & Bouchar, 2011).

A cirkuszművészet egyik fontos jellemzője a mozgás. Ezen belül akadnak veszélyes cirkuszi műveletek, ami miatt fontos a szabályok felállítása és betartása, tehát főleg tudatos és tervezett tevékenységről van szó. A zsonglőrködés a koordinációt, a motoros képességeket, a kreativitást és improvizációt fejleszti. A cirkuszi gyakorlatok repetitív jellege önismeretet nyújt, növelik a befelé figyelést, a testtudatosságot, a kézügyességet és a motorikus képességet (Kinnunen és mtsai 2013). Az új készségek, trükkök és mutatványok tanulása a fizikai képességek mellett kedvező pszichológiai hatásokkal is jár. Az egyéni szintet vizsgálva, a szociális cirkusz foglalkozások egyik legfontosabb, legkézzelfoghatóbb hatása az önbizalom és önbecsülés erősítése, vagyis az önértékelés fejlődése. Lafortune & Bouchar (2011) tanulmánya alapján a hátrányos helyzetű egyének esetében, az önbizalom és az önértékelés pozitív irányba történő elmozdulása elengedhetetlen lépés. A cirkusz foglalkozások a résztvevőknek biztonságos teret kínálnak arra, hogy felfedezzék és kifejezzék önmagukat, új kapcsolatot teremtve a környezetükkel, melyből gyakran kizártnak érzik magukat. A szociális cirkusz szórakoztató jellege segíti a fiatalokat abban, hogy elengedjék a mindennapok forgatagában beidegzett értelmezéseket és ehelyett újra konstruálják nézőpontjaikat a saját képességeik és adottságaik felfedezésén és gyakorlásán keresztül. Ez egyrészt kitartó munkával, a cirkuszi eszközök, trükkök gyakorlásával érhető el. Másrészt a fellépésen keresztül, ahol megnyilvánulhatnak, kiépített alkotásaikkal győzedelmeskedhetnek, pozitív visszajelzéseket kaphatnak. Mindez az önhatékonyság megtapasztalásához is vezethet. Ahhoz az érzéshez, hogy cselekedeteinknek van értelme, és hatása a világra (Lafortune & Bouchar, 2011). A cirkuszművészet lényege a fejlődés. Kitartó, fegyelmezett munkával és gyakorlással lehetővé válik az, ami első ránézésre nehéznek vagy lehetetlennek tűnik. A cirkuszi ágak gyakorlásánál a kitartás, a türelem és az erőbefektetés kiemelten fontos tényezők. Ez a szociális cirkusz hatásainak egyik különösen fontos területe. Hiszen minden lépéssel újabb kihívásokkal szembesülnek, minden kis siker, amit a külvilág is elismer, a növeli a résztvevők önbizalmát. A kitűzött célok, eredmények elérése révén megtapasztalják saját erősségeiket, adottságaikat és így az „én” pozitív megélésén túl a fejlődés megerősítő élményével is gazdagodnak. A egyénileg választott cirkuszi terület, technika folyamatos kutatása és gyakorlása az önszabályozás fejlődését segíti elő, melyet szintén a szociális cirkusz egyik kedvező hatásai közé sorolnak.

Az egyéni és a csoportos szinten megélt fizikai és pszichológiai hatások mellett a tágabb társadalmi szinten történő változásokról is érdemes szót ejteni. A kitartó gyakorlás, a problémamegoldás, a siker, az én hatékonyság, az önszabályozás, az interakciók, a bizalom és a közösségi érzés megtapasztalása, mind olyan megélt szituációk, melyek a hétköznapok kihívásaival kapcsolatban állhatnak. Viszont, kevés kutatás született arról, hogy a résztvevők mennyire tudják a cirkusz közegében megtapasztalt képességeket, attitűdöket a mindennapi szituációkba tovább vinni (Spiegel, 2014). A témában született szakirodalmakat áttekintve, elmondhatom, hogy a cirkusz társadalmi integrációs hatásai elsősorban egy olyan közösségi tér biztosításában nyilvánulnak meg, amelyben a hátrányos helyzetben lévő résztvevők a párbeszéd és találkozás lehetőségével élhetnek. A cirkusz foglalkozásokon a sokféleséggel való találkozás szélesedik ki. Hiszen a kisebbségi csoportok nemcsak a többségi, domináns csoport tagjaival, hanem a különböző társadalmi csoportokból jött, más-más kulturális identitással rendelkező fiatalokkal, cirkuszi oktatókkal és szakemberekkel működhetnek együtt. Ez pedig elősegíti a résztvevők és a szélesebb társadalom közti eredményesebb kapcsolatteremtést (Kinnunen és mtsai 2013).

Ágit leginkább a kíváncsiság motiválta. Kíváncsi volt, hogy a bizalmatlan, motiválatlan tizenéves roma fiúknál milyen változást, milyen sikereket lehet elérni a cirkusz eszközeivel. Nagyon érdekelte, hogy a továbblépés megsegíthető-e a cirkuszon keresztül. Kiemelte, hogy reményt és bizakodást kapott ezek alatt az évek alatt, hogy megéri segíteni annak, akinek szüksége van rá. Leggyakrabban partus akrobatikát alkalmazott és vezetett, ahol a páros gyakorlatok kivitelezéséhez a bizalom kiépítése az egyik legfontosabb feladat.
A beszélgetés során mesélt a sikerélményeiről, például arról a mélyszegénységből jövő fiatal roma srácról, aki a segítségükkel jutott ki Spanyolországba és mára már ő is cirkuszi segítő lett. De a rossz élményeket sem rejtette el. Mesélt a szír határon szerzett negatív tapasztalatairól, felkészületlen szervezetekről és a fiatal fiúk egymással és az oktatókkal való durva viselkedéséről is.

Hogyan járult hozzá az IPPI a szakmai fejlődéséhez? Ági azt mondja, leginkább a Szerbiából magával hozott gondolatainak letisztázódását köszönheti az iskolának. Megtanulta reálisan látni a társadalmi helyzeteket. Azt, hogy mit tehet (vagy tehetne) a pedagógus a békeépítés és a sikerélményhez juttatás érdekében. És azt is, hogy milyen újfajta eszközöket és módszereket lehetne bevezetni a kisgyermeknevelésbe a társadalmi igazságtalanság, diszkrimináció és előítéletek megszüntetése érdekében.

Az ELTE Pedagógia és Pszichológia Kar (PPK) fennállásának 20. évfordulója alkalmából készült interjú két, már végzett hallgatóval: Fábián Sárával és Molnár Zórával. Életútjuk nem a PPK-n, hanem később fonódott össze, mégis mindkettőjük további szakmai útjára kihatott az Interkulturális Pszichológia és Pedagógia (ma már Társadalmi befogadás tanulmányok) MA képzésen eltöltött két év. 

Az interjú online, 2023. október 5-én valósult meg. A nem személyes találkozó elsődleges oka, hogy Zóra jelenleg Spanyolországban tartózkodik. Az interjú során érintettük, milyen előzmények vezettek oda, hogy mesterképzésnek a társadalmi befogadást választották, mikor és hol találkoztak először, milyen közös képzésen vettek részt és az milyen élményekkel, további lehetőségekkel gazdagította őket. Személyükben két olyan lelkes, inspiráló és örökké tevékeny embert ismertem meg, akiknek életútja, tapasztalata bárki számára követendő példaként szolgál. 

Fábián Sára

Sári a sokféle érdeklődési köréből az óvodapedagógia alapképzést végezte el. Az alapképzés alatti barcelonai Erasmus+ tanulmányúton az interkulturalitás nagyon nagy hatással volt rá, és örült, amikor tudomására jutott, hogy van olyan mesterképzés, ami a sokszínűséggel foglalkozik. Így 2015-ben tudatosan választotta az interkulturális pszichológia és pedagógia mesterszakot. 

A mester diploma megszerzését követően egy évig Görögországban önkénteskedett, ahol egy közösségszervezési projektben vett részt. Ezt a munkát és környezetet nagyon megszerette, ezért úgy döntött, hogy még egy évig a szigeten fog dolgozni. Sajnos hazatérése után a további külföldi terveit meghiúsította a Covid világjárvány. A mesterképzés alatti gyakorlati helyén, a piliscsabai Tanodában (https://piliscsaba.hu/piliscsabai-tanoda) helyezkedett el. Jelenleg is ott dolgozik, nagyrészt hátrányos helyzetű alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozik, délutánonként kompetenciafejlesztő foglalkozásokat, szociális készségeket fejlesztő és szabadidős programokat tart. Emellett a civil szférában, a Szubjektív Értékek Alapítványnál (https://szubjektiv.org/) nemzetközi projekteket koordinál. 

Szakmai életében nagy ugrást jelentett, hogy 2023. februárban létrehozták saját alapítványukat két munkatársával. A Csemetekert Közösség Alapítvány célkitűzése hátrányos helyzetű gyermekek esélynövelése a kompetenciafejlesztés, a közösségépítés és az érdekvédelem eszközeivel.

Molnár Zóra

Zóri Pécsett végzett pszichológia alapszakon. Ezt követően döntött úgy, hogy Budapestre költözik. Szeretett volna olyan helyen tanulni, ahol mozgássérültként ezt akadálymentesen megteheti. Végül az ELTE Szociálpszichológia MA (2012) képzését választotta. Második szakiránynak vette fel 2013-ban az Interkulturális pszichológia és pedagógia mesterszakot azt remélve, más perspektívát, pedagógiai rálátást tud hozzáadni az eddigi ismereteihez. Később a CEU-n folytatta tanulmányait Public Administration ösztöndíjas képzésen, ezt követően teljes egészében beszippantotta az aktivizmus és a non-profit terület. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy manapság projektvezetéssel, mentorálással, aktivizmussal foglalkozhasson, trénerkedjen, programokat vezessen. Mindig több dologból tevődik össze, éppen mivel foglalkozik. 

A legfőbb vonalak jelenleg a program és projektmenedzsment, valamin tréningek tartása. A Közélet Iskolájában (https://kozeletiskolaja.hu/) részvételi akciókutatás koordinátorként, a Jamba Hungary Alapítványnál (https://www.jambajobs.org/) a Karrier Akadémia vezetőjeként dolgozik. Ebben a pillanatban pedig a The Break Fellowship (https://the-break.eu/) női vállalkozóknak kiírt ösztöndíjprogramnak köszönhetően Spanyolországban tartózkodik.

Érdekesség, hogy 2017-ben az ELTE PPK Interkulturális Pszichológia és Pedagógia Intézetének végzős hallgatói alumni konferenciát szerveztek ÚtOn - Interkulturális szakértők tapasztalatai néven, ahol Sári szervezőként, Zóri pedig meghívottként vett részt (a részvételi akciókutatásról tartott előadást). De itt még csak tudtak egymásról. 

Szakmai életútjuk közös szakasza a SALTO Training & Cooperation Training of Trainers for European Erasmus+: Youth in Action Projects 2022/2023 (ToT) címet viselő képzésre való jelentkezéssel kezdődött, ahová egymástól függetlenül jelentkeztek. A SALTO-YOUTH egy hét erőforrásközpontból álló hálózat, amely az ifjúságpolitika európai prioritást élvező területein dolgozik (https://www.salto-youth.net/). Az egy tanévet lefedő képzés célja olyan trénerek továbbképzése, akik motiváltak arra, hogy részt vegyenek az Erasmus+: Fiatalok lendületben program keretében megvalósuló projektek minőségének folyamatos javításában. 

A minden évben induló képzésre pályázni folyékony angol nyelvtudással, tréneri tapasztalattal (hazai, nemzetközi) lehet. Zóri első tréneri tapasztalatait a Közélet Iskolája Alapítványnál, Sári pedig több Erasmus+ projekt keretében szerezte meg. 

Erre a programra minden résztvevő országból maximum két pályázó nyerhet felvételt. Magyarországon a kiválasztást a nemzeti iroda, a Tempus Közalapítvány (https://tka.hu/) végezte el. A közel 20 magyarországi jelentkező közül rájuk esett a választás.  

A 2022. szeptembertől – 2023. júniusig tartó trénerképzés alatt 3 szemináriumon vettek részt, 2 alkalommal 10-10 napot külföldön is (Németország, Portugália) tartózkodva. Az eddigi ismereteikhez kézzelfogható tudást adott a tanfolyam során elkészítendő gyakorlati projekt. Ez egy négynapos képzés tréninganyagának kidolgozása és megtartása volt egy nemzetközi tréneri csapattal, szintén nemzetközi, fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára. Sári kritikai gondolkodás témában tartotta képzését Izlandon, Zóri pedig Németországban társadalmi befogadás és inklúzió kérdéskörben. Ezek a kidolgozott tréninganyagok szerencsére tovább élnek és felhasználásra kerülnek a későbbiekben is. Mindkettőjüknek sokat adott a nemzetközi tapasztalat mellett a hasonló gondolkodású emberekkel való találkozás és tapasztalatcsere, a közösség és nem utolsósorban, hogy ők ketten találkoztak.

A képzést követően a Tempus Közalapítványtól felkérést kaptak egy egynapos műhelymunka megtartására. 

Így a Tempus Közalapítvány támogatásával és szervezésében 2023. november 28-án valósult meg az a közösen létrejövő műhelymunkájuk, amelyben Sári és Zóri az ELTE PPK IPPI-n megszerzett tudásukat  ötvözik a nem formális tanulással és az ifjúsági szektorral. A Sokszínűség és játékos tanulás - Multikulturalizmus a nemformális terekben címet viselő workshop célja a multikulturális szemlélet alapjainak megismertetése olyan ifjúsági szakemberekkel, akik nemformális keretek között kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokkal dolgoznak.

Turóczi Ékes Anna vagyok, elsőéves Társadalmi befogadás tanulmányok mesterszakos hallgató, az ELTE-PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézetének (IPPI) diákja. Interjúmat Dudás Fannival készítettem, aki 2017-ben diplomázott, az akkor még Interkulturális pszichológia és pedagógia néven futó mesterképzésen. Az online beszélgetés során kitértünk szakmai útjának kezdetére, hogy hogy került a PPK-ra, mikkel gazdagodott a képzés során, illetve arra is, hogy most hol dolgozik, milyen projekteket visz és mi az, ami motiválja őt a mindennapok forgatagában.

Fanni jelenleg a Budapest School nevű alternatív oktatási intézmény munkatársa, ahol a tanítás mellett gyógypedagógiai és gyermekvédelmi feladatokért is felelős. Ezt megelőzően pedig roma kisebbségi csoportokkal és ezen belül is főleg gyermekekkel foglalkozott, az ózdi “Van Helyed Alapítvány” munkatársaként, illetve későbbi vezetőjeként. 

Milyen alapképzési szakon végeztél mielőtt az IPPI-re jöttél volna?
„Gyógypedagógus vagyok, ez az alapszakom, innen indult az én szakmai utam. Mindig is vonzott engem a pedagógia és a pszichológia. Nagyon örülök, hogy érettségi után a pszichológia szakot jelöltem meg elsőnek, mivel akkor oda nem vettek fel. Azért örülök ennek, mivel azóta úgy gondolom, hogy ez így volt jó, hiszen emiatt mentem abba az irányba, ami ide vezetett. Mivel nem tudtam elkezdeni az egyetemet, ezért abban az egy évben, amíg újra felkészültem az érettségire, elmentem önkénteskedni. Ezidő alatt a VIII. kerületi Kesztyűgyárban voltam, ahol többségében cigány gyerekekkel kellett foglalkozni. Korrep-klub néven futott az a szervezet, aminek keretein belül tanítottam és segítettem a gyerekeknek az iskolai teendőikben.          
A velük töltött időben az volt az érzésem, hogy valahogy máshogy vannak ezek a gyerekek a tanulással, mint amit korábban ismertem. Akkor még a gyógypedagógiáról sokat nem tudtam, de kérdezgettem ismerőseimet, akik ezzel foglalkoztak, hogy hogyan tudnék jobban segíteni, milyen technikával adhatnék nekik többet. Igyekeztem nagyon proaktívan hozzáállni a kérdéshez és ebben az is segített, hogy bemehettem velük szülői értekezletekre, illetve megkérdezhettem más pedagógusokat is.

Ekkor kezdett el kiderülni számomra, hogy azok a kérdések, amik engem foglalkoztatnak, azok a gyógypedagógia területéhez kapcsolódnak, pl. a részképességzavarokhoz. Ez az egész világ pedig annyira megtetszett abban az egy évben, hogy végül a Bárczira jelentkeztem gyógypedagógiára, ahova szerencsére fel is vettek.”

Az interkulturalitással találkoztál máshol is az alapképzés alatt? Honnan jött neked az IPPI és az Interkulturális szak? 
„A Kesztyűgyárban a cigány kultúrával testközelből találkozhattam és nagyon magával ragadott az egész, már akkor is. Ezen kívül pedig a családi-baráti körben volt egy ismerősöm, aki Ózdon, egy cigánytelepen dolgozott, úgyhogy tőle is sok mindent hallottam. Illetve a gyógypeden szintén sokat beszéltünk társadalomtudományi és szociológiai kérdésekről. Szóval összességében több helyről kaptam információkat és ezáltal nagyon elkezdtek érdekelni a különböző kisebbségi témák és kultúrák. 

Továbbá az említett ismerős által sikerült Ózdon elkezdenem önkénteskedni még az egyetem alatt, ahol a “Hétes” nevű telepen voltam, ami arról híres, hogy talán az egyik legnehezebb sorsú cigánytelep az egész környéken. A szervezet, ahol önkénteskedtem, az a “Van Helyed Alapítvány” volt, akik a lakhatási szegénységgel és a szegénység megtörésével foglalkoztak, elsősorban felnőtteknek szánt programokkal.

Én pont akkor kerültem bele ebbe az alapítványba, amikor elkezdték kiépíteni a gyermekekkel való munkának az alapjait, így teljesen az elejétől részese lehettem a folyamatnak. Itt éveken át dolgoztam, sok más önkéntessel együtt. 

Egy ponton önkéntes koordinátor is lettem, ami már egy fizetett munka volt. Természetesen emellett csináltam a korábbi önkéntes feladataim is, de most már nagyobb feladatkör tartozott hozzám.

Mindez ugye még a Bárczin volt, szóval ez is segített abban, hogy rájöjjek, hogy engem egyértelműen a kisebbség érdekel és nem a többség.

Az elmondottakból adódóan felvételinél elkezdtem keresgélni azokat a szakokat, ahol a pszichológia, a pedagógia és az interkulturalitás találkozik. Úgyhogy így találtam rá erre a mesterszakra és így kerültem ide az interkultira.”

Ezt a tevékenységedet folytattad az “interkulti” alatt is?
„Az interkultin eltöltött időszak első felében már eléggé belefolytam az alapítvány működésébe, de azért még nem úgy, mint egy teljes állásnál. Illetve volt is egy fél év kihagyás, amíg Amszterdamban voltam. Azonban amikor hazajöttem, akkor felkértek az akkori “Van Helyed Alapítvány” és az akkoriban létrejövő “Van Helyed Stúdió” szakmai vezetésére. Ez egy iskola utáni elfoglaltság volt a gyerekeknek, az ismert tanoda programhoz hasonló felépítéssel. Gyakorlatilag létrejött a Biztos kezdet programhoz egy nagyon hasonló alternatíva.

Úgyhogy igen, abszolút folytattam a munkát. Mindezt egy olyan céllal, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek és családjaik képesek legyenek áthidalni. a mi segítségünkkel, azt a gap-et, ami közöttük és a többségi gyerekek között van. Ezzel pedig megsegítve őket abban, hogy bejuthassanak később a felsőoktatásba, ugyanis akkoriban a főiskolákon és egyetemeken tanuló roma hallgatók aránya mindössze 1% volt, ami rettentően kevés.    
Itt azért fontos kiemelni, hogy bár olyan gyerekek jöttek, akik keresztül mentek egy kiválasztási folyamaton, átlagos képességekkel rendelkeztek (SNI gyerekekkel sajnos nem tudtunk foglalkozni), illetve támogató szülői hátterük volt.

Amikor én elvállaltam ezt a pozíciót, akkor brutálisan fiatal voltam, mindössze 25 éves. Nem is gondoltam bele, hogy ez mekkora kihívás lehet, de utólag visszanézve, most is belevágnék. 

Az ózdi „Van Helyed” -es karrierem összesen 7 évig tartott, amiből 2,5 évig voltam az igazgatója a programnak. Úgyhogy az interkultit is már úgy fejeztem be, hogy full-time ezt a munkát végeztem.”

Most is hasonló területen dolgozol?
„Miután ennek az alapítványi időszaknak vége lett, a Budapest School, ami egy államilag akkreditált, de alternatív pedagógiai nézetekkel működő iskola, hirdetett egy workshop sorozatot. Erre valójában még a „Van Helyed” alatt jelentkeztem, csak közben felmondtam, ami egy elég nehéz időszak volt, hiszen gyerekekkel foglalkozó embernél nincs olyan, hogy „jó időpont” a felmondásra…

Tehát a Budapest School Tanuló tanárok című workshop sorozatára kezdtem el járni, ahol Erasmus+ programokon vettem részt, így voltam pl. Koszovóban is. Ezek ugyan már nem az egyetemhez tartozó programok voltak, de mind az interkultihoz kötődtek tematikájukat illetően és szakmailag is nagyon inspirálók voltak. Ez az egész segített abban, hogy újra megtaláljam a saját irányomat és kipihenjem magam.

Amikor visszajöttem, akkor elkezdtem a Budapest School munkájával jobban megismerkedni, mivel a szakmaisága és a légköre is nagyon megtetszett. Úgyhogy végül jelentkeztem hozzájuk, és azóta itt vagyok. Ennek meg már hatodik éve.”

Mivel foglalkozol az iskolában és miben más ez az intézmény egy államihoz képest?
„Ha néhány pontban szeretném összefoglalni, hogy miben vagyunk mások, a többi alternatív iskolához képest, akkor például mi mentoráljuk a gyerekeket. Ezek kölcsönös választások alapján létrejött mentor-mentorált kapcsolatok, amiben a gyerekeknek vannak egyéni céljaik, amiket egy trimeszter alatt el szeretnének érni. Mi trimeszterben számolunk, nem félévben. Tehát minden trimeszterre kitűznek egyéni célokat, ami kb. bármi lehet. Pl. tanulmányi célok, barátságok, érzelmi intelligencia fejlődés stb. Ezeket pedig úgynevezett hármas szerződésekben „kötjük meg” a gyerekekkel. Azaz a gyerek, a pedagógus (mentor) és a szülő is tud ezekről a célokról. 

Ezen túl, nálunk a tantárgyak három nagy csoportba vannak besorolva. Ezek a Kult, a STEM és a Harmony. Minden létező tárgy ebben a három tárgycsoportban van elhelyezve. Ezek közül én kult-ot tanítok, azon belül is magyar irodalmat és nyelvtant, továbbá csoportos EQ fejlesztéseket csinálok, illetve Cross-modult tartok, amik igazából olyan témák, amik nem köthetők kizárólag egy tantárgyhoz. Pl. a szerelem. Annak is van történelmi, irodalmi, kémiai, biológiai stb. vonatkozása. Azaz ezek tantárgyközi témák.   
Ezeket a Cross-modulokat a gyerekek választhatják, oda jelentkeznek, amelyik szimpatikus számukra.

Arra válaszolva, hogy mit csinálok, röviden azt tudom mondani, hogy mentorálok, tanítok pl. az összes interkulturális témájú Cross-modulnak én vagyok a felelőse, aztán gyermekvédelmi és gyógypedagógiai ügyeket koordinálok, illetve mi mind iskolacsinálók vagy tanulás szervezők vagyunk. Nálunk pl. nincsen igazgató vagy helyettes. Itt minden tanár szociokráciában működik.” 

Az IPPI-n kapott tudást és szemléletet tudod használni a munkád során?
„Nagyon sok területen tudom kamatoztatni a szakon szerzett tudást. Például pont most volt modulfejlesztés nálunk, ahol az interkulturális témákkal kapcsolatban én vagyok az egyik, akit mindig megkérdeznek. Bármi, ami interkulturális kompetencia témaköre, azzal sokszor foglalkozom én is. Egyébként többen vagyunk a tanári karban, akik itt végeztek.”

 Mi volt a legjobb az egyetemi időszakod alatt? Kaptál olyat a PPK-tól és az IPPI-től, amit szívesen kiemelnél?
„Végre megtaláltam azokat az embereket, akikkel egy nyelvet (szakmai nyelvet) beszéltünk. Ha felmerült egy társadalmi kérdés vagy pszichológiai dilemma, akkor ugyanabban a struktúrában gondolkodtunk alapvetően. Ahogy most is, akkoriban is a szélrózsa minden irányából jöttünk, ami iszonyatosan izgalmas volt, hogy ennyi féle háttérrel érkeztünk, de mégis valahogy hasonló nyelvet beszéltünk.

A másik pedig, hogy a kurzusokon elhangzott anyag az számomra új volt és azt éreztem, hogy minden előadásnak volt tartalma. Az volt bennem, hogy most szakmailag nagyon sokat fejlődhetek. 

Illetve az önismereti és sajátélményű órák fantasztikusak voltak. Annak ellenére, hogy én régóta foglalkozom az önismerettel, így is tudott újat adni. Plusz olyan tréningvezetési skill-eket sajátítottam el ezeken az órákon, amiket a mai napig rendszeresen alkalmazok a munkámban.

Szóval összességében nagyon sokat adott az egész képzés. Olyan széleskörű, specifikus és releváns szakmai tudást adott ez az egyetem, amiért a mai napig azt érezhetem, hogy az én szakmai tudásom unikális. Pedig a Budapest School az egyik legprogresszívebb alternatív oktatási intézmény, ami csak létezik az országban. Mégis az egyetemi alapok rengeteget hozzám tettek és inspiráltak.

Ha az ember él az egyetem adta lehetőségekkel, mind szakmai programok, mind külsős ajánlások terén, akkor rengeteget lehet fejlődni!”

Flóra 2019-ben végzett nálunk, már az egyetem előtt is aktív volt a civil szférában, de azt mondja, hogy az IPPI remek ugródeszka volt számára a későbbiekben. 3 évvel ezelőtt kezdett dolgozni az aktuális munkahelyén, az Aurórában helyt kapó- Közélet Iskolájában. Hogy mit csinálnak itt, a honlapjukról, gyorsan tájékozódva ezt találhatjuk:

“A Közélet Iskolájában egy olyan világért teszünk, ahol minden ember részt tud venni a közéletben és az őt érintő döntések meghozatalában társadalmi helyzetétől függetlenül. Abban segítjük a tenni akaró állampolgárokat, hogy mozgalomba szerveződve hatékonyan ki tudjanak állni az érdekeikért.”

De térjünk vissza Flórára. Szerda kora este az Aurórában találkozunk egy munkanap után, hogy elmesélje nekem, mik foglalkoztatják mostanában, hogy hogyan jutott oda, ahol éppen van, és hogy miben volt segítségére és mit adott neki az IPPI.

Kezdetek
Már 16 évesen eljárt táboroztatni, ide még minden évben aktívan visszajár. Itt kezdetben, csak kisebb, ahogy ő mondja “tyúkanyós” szerepet töltött be, majd idővel elkezdett saját képzéseket tartani, végül pedig a többi szervezőt is ő koordinálta. Ebben a táborban a gyerekek nincsenek megkötve, így olyan foglalkozásokra jelentkezhetnek, ami éppen kedvükre való, a focitól kezdve az önismeretig. Így a táborok alatt lehetősége volt például szociális kompetenciát fejlesztő, önismereti programokat is tartani. Különböző társadalmi csoportok előítéleteivel foglalkoztak, hogy e csoportoknak milyen a helyzetük és hogyan állnak hozzájuk a többségi társadalomhoz tartozó csoportok tagjai. Ekkoriban még az IPPI-re járt és olyan tréning anyagokat is tudott hasznosítani, amit a karon, az interkulturális és a szenzitivitás tréningen ismert meg.

Ebben a táborban ismerkedett meg a Kalandok és Álmok szakmai műhely vezetőjével is. Náluk több tréningen részt vett és a későbbiekben is együttműködött velük. 

Az IPPI-n 
Flóra Nemzetközi Tanulmányok alapszakon végzett. Innen távolinak tűnt neki az, ami igazán érdekelte. Túl pragmatikus és érték nélküli volt számára az ottani tananyag. Hazai kontextusról, társadalmi problémákról akart inkább beszélni és gondolkodni. Egy emberközelibb szemszögből, direktben emberekről, ezért jelentkezett az IPPI-re. Máig úgy gondolja, hogy jó döntés volt, mert itt számára is fontos értékekről tanulhatott, különböző problémákról, többféle megközelítésben és így sikerült megtalálnia azokat a közegeket és irányokat amik a továbblépéshez kellettek neki.

Az egyetemen, nagyon élvezte a szociálpszichológia órákat, érdekes volt számára megismerni, hogy hogyan alakul ki az egyéni és csoport identitás, hogyan jönnek létre az előítéletek. Valamint nagy hatással volt rá az oktatáspolitika kurzus, ahol rájött arra, hogy az oktatáspolitika hogyan ágyaz meg a marginalizálódásnak, leszakadásnak, és a nagy állampolitikai döntések, hogyan változtatják meg az egyes emberek helyzetét. Úgy gondolja, hogy nem egyéni utakat kell találni, hanem közösen kell egy megoldáson dolgozni. Példaként hozza fel a szabad iskolaválasztást. Szerinte attól, hogy egyesek el tudják intézni, hogy a gyerekeik jobb iskolába járjanak, attól még látniuk kell, hogy ez a rendszer így velejéig rossz, hiszen más szülőknek nincs meg a lehetőségük arra, hogy a gyermekeiket egy jobb iskolába írassák. És itt kapcsolódik be az, amivel Flóra most is foglalkozik, hiszen a Közélet Iskolája éppen ebben próbál segíteni az embereknek. Hogy közösen, mint egy csoport, választ és megoldást találhassanak különböző társadalmi problémákra. 

A Közélet iskolájánál – “Tanulj, szerveződj, változtass”
A Közélet iskolájával is az egyetemi évek alatt ismerkedett meg. Egyik csoporttársa hívta meg, hogy menjenek el együtt Az elnyomás arcai, című társadalmi egyenlőtlenségekről szóló képzésre – ez volt az első képzés, amit Flóra itt tartott, és a szervezethez való kerülése óta ő tartja. Az iskolai évek alatt más, a Közélet Iskolája által szervezett programokra is eljárt, majd mikor elvégezte a mesterképzést, egy rövidebb külföldi kitérő után jelentkezett önkéntes koordinátornak a szervezethez, ahova fel is vették. Ez ma 3 éve volt. Lássuk, mi történt azóta és mivel foglalkozik most a Közélet Iskolájánál.

“Célunk, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük az önszerveződéshez szükséges tudást és képességeket. Támogatjuk a civil szervezeteket a hatékonyabb működésben. Sokszínű közösséget építünk, ahol a kritikus gondolkodás, a demokratikus részvétel és a szolidaritás érték.”

Flóra szavaival élve a Közélet Iskolájánál, felnőtteket tanítanak érdekvédelemre. És hogy ez alatt mit kell érteni így fogalmazta meg: “Ha valami nem megfelelő a társadalmunkban, legyen az a mikro környezetünk, akár egy kátyú az utcánkban vagy a melegházasság hiánya, vagy a nem megfelelő oktatási rendszer, akkor azért MI, mint állampolgárok hogyan tudunk tenni, hogyan tudunk egy csoportot megszervezni, hogyan tudunk érdekérvényesítő lépéseket tenni, hogyan tudunk kampányokat felépíteni, hogyan tudunk másokkal együttműködni ebben.” Két fő célcsoportjuk a már szerveződő emberek és akik még nem kezdtek akcióba, de érdeklik őket a társadalmi egyenlőtlenségek is. 

A szervezetnek négy nagy tevékenységi köre van. Állampolgári oktatást nyújtanak felnőtteknek, könyveket szerkesztenek és publikálnak és online elérhető tudástárt hoznak létre, részvételi akciókutatásokat csinálnak, valamint szervezetek stratégiai tervezésében segítenek. De ezek mellett különböző tematikájú városi sétákat is rendeznek. Mint már említettem Flóra önkéntes koordinátorként kezdett dolgozni, ám 2022 szeptember óta, új szerepben, mint oktatási programfelelős tevékenykedik. Itt fő feladatai közé tartozik az oktatási programjuk, a képzéseik és más nyilvános rendezvényeik megtervezése, koordinálása. Ennek keretén belül részt vesz a képzési repertoárjuk kialakításában, új képzések fejlesztésében, a képzői közöséggel való kapcsolattartásban és módszertani fejlesztésekben. A Közélet Iskolája több képzésén lát el képzői feladatokat is, valamint a külső felkérések teljesítésében is részt vállal.

Kedvenc feladatai közé tartozik, a képzések, foglalkozások tartása, hiszen ahogy mondja ez a legélményszerűbb és legjutalmazóbb része a munkájának. Már a képzések előtt nagyon élvezi a szakmai felkészülést, tanulást, ahhoz, hogy megtudjon tartani egy-egy tréninget, és hogy a résztvevőkkel közösen fel tudjanak dolgozni egy témát. A tréningek mindig nagyon izgalmasak, de úgy gondolja, hogy azok a tréningek tudnak a legjobban működni, amin nem csak homogén csoportból jövő emberek vesznek részt, hanem különböző társadalmi helyzetben lévő, különböző háttérrel rendelkező emberek együtt dolgozhatnak. Ezeken a foglalkozásokon, sokkal jobb dinamika jön létre, könnyebb érzékenyíteni, hiszen, ha vannak érintett emberek, ők a saját példáikat tudják behozni. Így nem elméleti alapon kell egyes társadalmi problémákról beszélni, hanem valakinek a saját példáján keresztül. Ilyenkor egészen máshogy reagálnak a résztvevők, könnyebben tudnak más szemszögéből tekinteni az adott esetekre és látni, hogy mi, miért rossz. 

Tréningek mellett, a Közélet Iskolája saját tervezésű társasjátékát a Szerveződj!-t is facilitálja, és különböző csoportokhoz viszi el.  A Szerveződj! egy kooperatív társasjáték érdekvédelemről, aktivizmusról és társadalmi igazságosságról. A résztvevők játékosan gondolkodhatnak arról, hogy hogyan lehet az őket érintő ügyekben kiállni az érdekeikért és hallatni a hangjukat. Például a játék során a csapat közösen meg akarja akadályozni, hogy a városi park helyére plázát építsenek, vagy azért küzdenek, hogy ne csökkentsék le a munkanélküli segély időtartamát.

Flórának és a Közélet Iskolája-nak is, nagyon fontos célja, hogy minél több embert és minél több társadalmi csoportot elérjenek. Szeretnének több vidéki szervezettel és minél több, elnyomott, marginalizált és hátrányos helyzetű emberrel is együtt dolgozni. Különösen fontosnak találják, hogy azokhoz is elérjenek, akik a legrosszabb helyzetekben vannak, hisz ők azok, akik a legkevésbé férnek hozzá a változtatáshoz szükséges tudáshoz. Ennek érdekében, a részvétel az összes programjukon ingyenes, valamint a vidékről érkezőknek az útiköltségét is megtérítik. Természetesen arra kérnek mindenkit, akinek lehetősége van rá, fizesse be az adott esemény részvételi díját, hiszen ezek az adományok hozzájárulnak ahhoz, hogy a képzéseik hosszú távon is mindenki számára elérhetőek maradjanak.