IPPI Tudományos Estek // Tánc- és mozdulatművészet - a migráció, társadalmi integráció és asszimiláció összefüggésrendszerében

IPPI Tudományos Estek // Tánc- és mozdulatművészet - a migráció, társadalmi integráció és asszimiláció összefüggésrendszerében
11/28

2024. november 28. 18:00 - 20:00

Zoom

11/28

2024. november 28. 18:00 - 20:00

Zoom


IPPI Tudományos Estek
Tánc- és mozdulatművészet - a migráció, társadalmi integráció és asszimiláció összefüggésrendszerében

2024.11.28. 18:00-20:00

https://ppk-elte-hu.zoom.us/j/93854064035
Meeting ID 938 5406 4035


Program:

18:00-18:05 Köszöntő
Prof. dr. Győri János, ELTE PPK IPPI

18:05-18:35 A táncantropológia lehetőségei a migrációkutatásban
Dr. Kovács Nóra, kulturális antropológus, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa

18:35-19:00 Kérdések/válaszok, vita

5 perc szünet

19:05-19:35 Mozdulatművészet: az emancipáció és az asszimiláció új útjai
Prof. emer. Boreczky Ágnes, ELTE PPK IPPI

19:35-20:00 Kérdések/válaszok, vita

20:00 Zárszó
Prof. dr. Győri János, ELTE PPK IPPI


Dr. Kovács Nóra: A táncantropológia lehetőségei a migrációkutatásban

Az előadás a szakirodalom alapján arra keresi a választ, miként gazdagíthatják, árnyalhatják a migrációs folyamatokról való tudásunkat a mozgásrendszerekre és mozgásközösségekre irányuló kutatások.

 Dr. Kovács Nóra kulturális antropológus, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa, az INTERSECTIONS folyóirat szerkesztője. Fő kutatási területei a latin-amerikai magyar diaszpórák, a családon belüli kapcsolatok, transznacionális migránsok kérdései, valamint a táncantropológia.


Prof. emer. Boreczky Ágnes: Mozdulatművészet: az emancipáció és az asszimiláció új útjai

A mozdulatművészet már az újrafogalmazott modern Gesamtkunstwerk részeként a nagyobb társadalmi diskurzusok (életreform, modernizáció, emancipáció stb.) találkozási pontjain új művészi formává sűrítette a spiritualitásra való megújult vágyat, az önreform és az önkifejezés belső szükségét, és alakot adott a térhez és a testhez, különösképpen a női testhez való megváltozott viszonynak, értelemszerűen tehát a női emancipációs törekvéseknek is.

Az 1910-es évek végére a mozdulatművészet egyfelől életforma elemmé vált, másfelől a művészi és tanári pályák egyikeként egy új kultúrát teremtő művészi- értelmiségi csoport megjelenését segítette.

A mozdulatművészet vonzereje az emancipált zsidóság körében a nők előtt legkorábban megnyitott bölcsészettel vetekedett (vagy a numerus clausus miatt annak helyét vette át). Az ismert művészetpártolás, valamint a műveltség és iskolázottság révén történő osztálylegitimáció számára új mintát teremtett Dienes Valéria, a tudós nőből lett táncos, a pálya legitimációjában pedig nagy szerepet játszott, hogy az első időkben, az 1910-es évek végéig az orkesztikai növendékek egyharmada a legnevesebb arisztokrata családokból (Apponyi, Zichy, Széchenyi, Batthyány) került ki.

A mozdulatművészekből és a köréjük szerveződő tanítványi körökből, továbbá az iskolák tanáraiból és az előadások közreműködőiből, valamint a közönségből rekonstruálható nagyobb társadalmi térben a mozdulatművészet olyan szegmensként jelent meg, mely sajátos identitásvál(asz)tás lehetőségét kínálta, miáltal egy korábban nem létező asszimilációs utat nyitott meg.  A nemzetközi és a hazai szellemi műhelyekbe ágyazott új művészeti ág és tanári pálya egy kivételesen magas- és sokoldalú képzettséggel rendelkező (főleg budapesti és nem kis részben már asszimilált zsidó családokból származó) nőkből álló művészi-értelmiségi csoport identitásának forrása lett, az új identitás pedig felülírta a származást és az asszimilációs nyomást. Az előadásban Interjúk, visszaemlékezések, levelezések és életrajzi adatok alapján ennek a folyamatnak néhány részletét mutatom be.

Prof. emer. Boreczky Ágnes, az IPPI alapító oktatóinak egyike, jelenleg már professor emerita. A multikulturális pedagógia mellett a családszociológia és narratív szociológia, nevelésszociológia és neveléstörténet, valamint a mozdulatműészet hazai története, pedagógiai és kulturális vonatkozásai is a kutatási területei közé tartozik. 1993 óta az ELTE tanára, jelenleg az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, az Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézetben dolgozik.